Tartalom:

 

Rövid hírek, információk

Programjaink

Szakmai cikkek

Betegségek bemutatása 9.

Könyvek és filmek

Márai 9.

 

 


 

Rövid hírek, információk

 

 

Pszichoterápia

a klinikum, szociális ellátás, mentálhigiéné, nevelési tanácsadás, szervezeti tanácsadás, prevenció szakmai folyóirata

18. évfolyam, 4. szám

 

Elméleti tanulmány

Buda Béla: Spiritualitás és pszichoterápia

Áttekintő tanulmány

Bartha Dávid Péter: A transzperszonális pszichológia jelenlegi fejlődését legjobban befolyásoló elméleti megközelítések

A gyakorlat kérdései

Stuart W. Twemlow, Peter Fonagy, Frank C Sacco: A mentalizáló közösségek fejlődéslélektani megközelítése. A ”békés iskolák” kísérlet. Fordította: Gaskó Ágota, Horváth Boglárka és Sarkadi Borbála

Kincsesház

Hermann Imre: Miért hagyta el Gauguin a családját? fordította: Hansjürgens Annamária

Így dolgozunk… — óraleírások

Bokor László: A kölcsönhatások sokrétűségének megjelenése a terápiás folyamatban

Standard pszichoanalitikus ülés bemutatása

Álláspont

A gyakorló orvos és a pszicho-szakember — Dobó Katalin¨ Ormay István ¨ Riskó Ágnes¨ Túry Ferenc

KonferenciákKiss Tibor Cece¨ Szőnyi Gábor ¨ Tiringer István

A Pszichoterápia folyóiratról — Füredi János

Szakkönyv-listákAnimula¨ Lélekben Otthon ¨ Ursus libris

Könyvismertetések

 

Spiritualitás és pszichoterápia

Buda Béla

Az utóbbi évtizedekben a modernitást uraló tudományos racionalizmus elhalványulóban van, és a legkülönbözőbb olyan nézetek terjednek, amelyek ellentmondanak neki, de amelyeket a mai ember szívesen elfogad, mert annak tanai rá relevánsak, az ő mindennapi problémáiban ígérnek megoldást. A tanulmány a spiritualitás terjedését és formáit tekinti át. Ezek egy része valamilyen szekuláris vallásosságot jelenít meg, más része mintegy helyettesíti a pszichoterápiát. A pszichoterápiában is kialakultak olyan irányzatok, amelyek az emberi személyiség nem biológiai, sok szempontból misztikus képességeit és erőit használják fel. Ezek az irányzatok (például a humanisztikus pszichoterápiák) nem feltétlen kérdőjelezik meg a lélektant, hanem annak határait próbálják kitágítani. A spiritualitás jelenségeivel a pszichoterapeuták gyakran találkozhatnak, és akkor állást kell foglalniuk velük kapcsolatban. Egyszerűbb a megítélés (a terápiás megoldás nem feltétlen az), ha a spiritualitás megnyilvánulása kóros, a realitás felől elterelő. Érdemes azonban összegyűjteni a tapasztalatokat és szakmai megbeszélések vagy adatgyűjtések, vizsgálatok tárgyává tenni, ha a spiritualitás élményvilág a mindennapi életfeladatokat nem zavarja, vagy éppen a személyiség fejlődését, kibontakozását segíti.

 

Világnap

Miért választják az öngyilkosságot?

A WHO közlése szerint évente egymillió ember dobja el magától az életet. 2008-ban a gazdasági válság kapcsán ismét felerősödött a teória (mint az 1929-33-as világválság idején), hogy a növekvő munkanélküliség, a teljesítménykényszerből adódó nyomás - akit nem fenyeget elbocsátás, igyekszik az átlagosnál többet dolgozni, hogy erre ne is kerüljön sor - hatására közvetve megnő az öngyilkosságok száma.

A tragikus tett elkövetésében szerepet játszó másodlagos rizikófaktorok, mint a munkanélküliség kiváltotta kétségbeesés, a rossz anyagi helyzet, a kilátástalanság szakemberek szerint önmagában nem elég ahhoz, hogy valaki kétségbeesett lépésre szánja el magát. Mindezek növelhetik a lelkibetegségek kockázatát, ami a már említett tényezőkkel együtt valóban öngyilkossághoz vezethet. Ehhez azonban szükséges valamely elsődleges rizikófaktor megléte. Ilyen valamely pszichiátriai zavar fennállása – depresszió, skizofrénia, alkohol- vagy drogfüggőség stb. –, a tény, hogy az illető régebben már megpróbálta eldobni magától az életet, esetleg a családjában előfordult öngyilkosság.

A fejlett országok közül Dél-Koreában és Japánban a legaggasztóbb a helyzet. Dél-Koreában a korábbi évekhez képest megkétszereződött a befejezett öngyilkosságok száma, százezer lakosra 2008-ban 24,8 eset jutott az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint. Japánban hasonlóan alakult az arány: ott tavaly százezer emberből 24 végzett magával. Pár hónapja a világsajtó beszámolt egy nagy port kavart japán esetről: a hokkaidói bíróság 100 millió jen kártérítést ítélt meg egy 33 éves férfi családjának, miután az munkahelyi túlhajszoltság miatt 2005-ben öngyilkosságot követett el. A férfi egy mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott, depressziós volt, és munkája súlya alatt roppant össze.

Életbevágó döntés. Nem éri meg

© Stiller Ákos

Japánban és Dél-Koreában a csoportosan elkövetett öngyilkosságok száma is megnőtt az utóbbi években, amiért sokan a médiát, a világhálót okolják, mondván, a közösségi portálokon, fórumokon az emberek név és arc nélkül befolyásolhatják társaikat, megoszthatják egymással ötleteiket, gondolataikat, amelyek sokszor destruktívak. Egy-egy népszerű „celeb” magánéleti katasztrófája, öngyilkossága olykor hetekig napirenden van a tévében, rádióban, újságokban.

Az állás elvesztése, illetve a munkával járó stressz, a megnövekedett felelősség miatt az Egyesült Államokban is megnőtt azok száma, akik munkájuk miatt követtek el öngyilkosságot. Az amerikai hadseregben tavaly hivatalos adatok szerint legalább 128 eset történt, de ennél többre becsülik azoknak az öngyilkosságoknak a számát, amelyekről még nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy munkahelyi okokra vezethetők vissza. Az Amerikai Munkaügyi Hivatal közlése szerint 2008-ban 28 százalékkal megnőtt a munkahelyi öngyilkosságok száma, 251 ilyen jellegű esetet regisztráltak. Ami a lakosság összlétszámát tekintve – 2006-ban meghaladta a 300 milliót – nem kirívóan magas szám, de százalékos arányban az előző évhez képest jelentős. Éppen elég ahhoz,  hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az anyagi veszteségek mellett egészségügyi kockázatokat is rejt a gazdasági válság.

„Az emberekre nehezedő nyomás miatt megnőtt az alvászavarban szenvedők és a szívrohamon átesett betegek száma, de a többi súlyos kór is több áldozatot szed, mint korábban” – vázolta a helyzetet nagy vonalakban Thierry Guedj munkaügyi pszichológus, a Bostoni Egyetem professzora. Statisztikák szerint a munkahelyi öngyilkosságok 95 százalékát férfiak követik el az Egyesült Államokban, többségük a 45-54 éves korosztályból kerül ki. A módozatok közül legtöbben a golyó általi halált választják, ezt követi a gyógyszermérgezés. A munkahelyi stressz mint rizikófaktor főként az aktívan dolgozóknál, a 25-55 éveseknél van jelen. Akik egyedül élnek, nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok, mint a párkapcsolatban élők, közülük is – életmódjuk, munkatempójuk miatt – a „legveszélyeztetettebbek” a vezetők, felsővezetők. A munkahelyi öngyilkosságok 14 százalékát követték el felsővezetők 2008-ban az Egyesült Államokban, ahol százezer lakosra évente 11,1 szuicid eset jut.

Mi a helyzet itthon?

2006-ban 2460 ember követett el öngyilkosságot Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Egy évvel később 2440. Ebből is látszik, hogy az elmúlt években stagnált a szuicid esetek száma, de világviszonylatban még így is az évente legtöbb esetet regisztráló tíz ország között vagyunk. 1983-ban volt a legtragikusabb a helyzet, akkor százezer lakosra 4611 öngyilkos eset jutott. Az öngyilkosságok száma a 45-55 éves korosztály tagjainál és az idősebbeknél a legmagasabb. A férfiak drasztikusabb megoldást választanak: gyakori az önakasztás, a hídról való leugrás, fegyver általi halál, míg a nők többsége gyógyszert vesz be.

Szeptember 10-e az öngyilkosság világnapja.

Forrás: hvg.hu

 

 

 

Programjaink

 

Dátum

Nap

Időpont

Megnevezés

OKTÓBER

Október

5.

Hétfő

1730 – 2030

Országos Találkozó megbeszélés

Október

22.

Csütörtök

1730 – 2045

Szupervízió

Október

26.

Hétfő

1730 – 2030

Esetkonzultáció

NOVEMBER

November

2.

Hétfő

1800 – 2030

Dr. K. A. foglalkozása

A CSOPORT

November

5.

Csütörtök

1800 – 2030

Dr. K. A. foglalkozása

B CSOPORT

November

12.

Csütörtök

1730 – 2045

Szupervízió

November

23.

Hétfő

1730 – 2030

Esetkonzultáció

DECEMBER

December

10.

Csütörtök

1730 – 2045

Szupervízió

December

14.

Hétfő

1730 – 2130

Karácsony

 

 

Figyelem!

A szünetek 19  órától 15 percben, 19:15-ig tartanak minden esetmegbeszélés és szupervízió alkalmával.

 


 

Betegségek bemutatása 9.

 

 

Szenvedélybetegségek IV.

 

játékszenvedély

„Minden problémámat megoldaná egy nagyobb nyeremény”

 

 

Kártya, lottó, kaszinó, lóverseny, játékgép – mind a nyerés lehetőségével kecsegtetnek. Noha a szerencsejáték örömet és izgalmat okoz, függőséghez is vezethet. A játékos pedig csak két esetben nem tudja abbahagyni a játékot: ha nyerésben van, vagy ha vesztésre áll.

 

A játék az egész állatvilágban megfigyelhető tevékenység. Születés után a világ megismerését  és a tanulási folyamatokat segíti elő, az ember számára emellett alapvető örömforrás, szórakozás, kikapcsolódás, amely nem kizárólag a gyermekkorra korlátozódik, egész életünkön át, az élet szinte minden területén jelen lehet. Noha változatainak száma végtelen, minden esetben az izgalom (a nyeréshez vezető út) és az öröm (a nyerés) lehetőségét hordozza magában a résztvevők számára.

Szenvedélyes játék. Erkölcsi és morális
leépülés?

Olyannyira, hogy az emberek 99 százaléka életében legalább egyszer kipróbálja a szerencsejátékot. Van, aki megelégszik ennyivel, és van, aki többet nem tud kiszállni belőle. Amerikai vizsgálatok azt mutatják, hogy kóros játékszenvedély a lakosság 1-1,5 százalékánál alakul ki, ami Magyarországon  körülbelül százezer rendszeresen kockáztatót jelenthet, ám olyan statisztikák is vannak, amelyek szerint 2-3 százalékot érint a beteges szenvedély. A játékszenvedélyek az impulzuskontroll-zavarok (késztetéseknek, csábításoknak való ellenállás képtelensége) közé tartoznak. A játék célja a győzelem, a siker iránti vágy, illetve a napi – sokszor nyomasztó – valóságból való kiszakadás.

A szenvedélyes játékosok többsége – az alkohol- és a drogfüggőséghez hasonlóan – férfi. „Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a férfiak jóval teljesítményorientáltabbak, mint a nők, ráadásul a kudarc- és stressztűrő képességük is alacsonyabb” – árulta el Bolgár Judit pszichológus, egyetemi tanár.

Nem véletlenül említjük a játékszenvedélyt egy kalap alatt az alkohollal és a droggal, hiszen ennek is a hétköznapokból való menekülés a lényege. „Nagyobb problémát jelent, hogy a szenvedélybeteg nem akar megszabadulni a játéktól, mivel az élvezeti értéke mellett nincs súlyos egészségkárosító hatása. A drog, az alkohol vagy éppen a dohányzás esetében a romló egészsége miatt kap egyfajta fenyegető jelet az illető, amelynek következményeként beindul valami az én-védő mechanizmusában. Ennek során dől el, hogy a pillanatnyi élvezet vágya, vagy a hosszú távú gondolkodás kerekedik-e felül. Ám amellett, hogy nincs fiziológiai következménye  – csak erkölcsi és morális leépülés –, a pozitív kicsengése annál inkább érezhető. A szerencsejáték társaságot biztosít – nézzük csak a lóversenyt, vagy a kártyajátékokat, de az egymás mellett sorakozó játékgépek is megteremtik a maguk miliőjét. Persze a többi szenvedélybetegség is kötődhet szociális környezethez, de tudjuk: a drogos végül magányosan hal meg” – magyarázza Bolgár Judit.

Az emberek többségénél a szerencsejáték csupán szórakozást jelent, izgalmat, újdonságot, örömérzést, és nem folyik bele a mindennapjaikba. Ám aki a konfliktusai elől a játékba menekül, feszültségoldásra használja azt, bekerül egy ördögi körbe, mert a problémáit nem megoldja, hanem újabbakkal tetézi. Végül ez az út vezet a függőséghez. A beteg tartósan és ismétlődően hibásan viszonyul a szerencsejáték kihívásához, gondolkodását és életvitelét teljesen kitölti új szenvedélye, illetve az ehhez szükséges pénz – a legtöbb esetben kölcsönből, illegális tevékenységből történő – előteremtése. Életcéljai elpárolognak, munkája és családi élete romokban hever, egzisztenciálisan csődhelyzetbe kerül. Ilyenkor nem ritka a végső játék (last game), mint rejtett öngyilkossági késztetés.

Ki érintett, és miért?

Hogy miért kockáztatnak az emberek? Legtöbben a gyors nyerési lehetőséget jelölik meg fő motivációnak, a szerencsejátékokra csábító reklámok pedig azt sugallják, hogy ehhez mindössze elég egyetlen esély, ami noha rendkívül csekély, pénzbe kerül. Ám jóval inkább arról van szó, hogy az egyetlen – de legalábbis a legfőbb – örömforrás az életükben, vagy éppen pótcselekvés. 

Transzállapotban? Kielégülés     © AP

"A gépezés miatt keletkezett anyagi gondokból adódó családi problémáimat egy csapásra megoldhatná egy nagyobb nyeremény vagy fődíj, és végre elismernék az erőfeszítéseimet” – mondta Mike József, aki saját bevallása szerint játékfüggő. „Van egy biztos módszerem, a játékgépek szoftvere ugyanis kiszámítható; eleinte csak figyelem, ki mennyit dob bele, és hogyan ad vissza a gép, majd mikor már van benne annyi, hogy nagyobb összeget is kiadhat, akkor szállok rá” – reagál interjúalanyunk arra a kérdésünkre, hogy szerinte ki nyer, a játékos vagy az üzemeltető. 


A kóros játékszenvedély alapvető jellemzője a kockázat megítélésének zavara. „Irreálisak, képtelenek elfogadni a véletlen szerepét, azt, hogy ha ötször piros jött ki a ruletten, hatodszorra is csak 50 százalék esélyük van a feketére. Nem logikusan, a normatív stratégia alapján döntenek, hanem a gyermeki képzeletvilágból eredő biztos szisztémára mennek, amihez mindig kell egy újabb utolsó lehetőség, hogy működjön” – magyarázza Bolgár doktornő.

 

A játékfüggőség kialakulásában többféle összetevő is szerepet játszhat: öröklődött hajlam, a központi idegrendszer biológiai (neurokémiai) eltérései, valamint pszichológiai tényezők. A genetikai vizsgálatok szerint az örömérzetben alapvető szerepet játszó dopamin szabályozásáért felelős egyik génben jelentős eltérés mutatkozik a szenvedélybetegek és a kontrollcsoport között. De ezt nem kell készpénznek venni, azoknál, akik a kóros gént (DRD2 A1 allél) hordozzák, csupán nagyobb valószínűséggel lép fel szenvedélybetegség.


Az eufória biokémiai alapja a dopamin felszabadulása az agytörzsben elhelyezkedő örömközpontban. A folyamatot többnyire természetes források váltják ki, mint amilyen az evés, a szexuális élet, a szerelem vagy az anyai érzések. A függőségben szenvedőknél ez a jutalmazó pályarendszer sérült vagy nem működik. Mivel az átlag örömforrás így nem szabadít fel elég dopamint, valami extrát kell keresni, hogy az illető „kielégüljön”, így ők a játék – vagy az internet – révén kerülhetnek egy olyan transzállapotba, amelyet a mindennapi életükben nem tudnak elérni. A negatív életesemények legalább ennyit nyomnak a latban, közülük a két legfontosabb: a diszharmonikus családi állapot vagy egy fontos személy elvesztése.

 

 „Ha valaki a számítógépén rendszeresen pasziánszozik, már függőnek minősül. A pénznyeremény csupán egy járulékos dolog. Akit napokig az íróasztalához szögez egy számítógépes játék, szintén szenvedélybeteg” – hívta fel a figyelmet Szegény György, munka- és szervezet szakpszichológus, igazságügyi szakértő. A szenvedélybetegeket többnyire a hozzátartozói viszik szakemberhez, akik leggyakrabban a játékgépek, pénznyerő automaták vagy kártyajátékok rabjai. Maga a betegség hosszantartó, krónikus lefolyású, ám hosszabb tünetmentes időszak után is bekövetkezhet a gyors visszaesés. „A szenvedélybetegek – terápiás vagy gyógyszeres kezelés után – tünetei átkonvertálódhatnak, például a játékgépes egy másik szenvedélynek kezd el hódolni, megjelenik egy másik betegség: ez a tünetváltás” – magyarázza a szakértő.


Természetesen nincs éles határ az egészséges és a kóros mértékű játék között. Mint a legtöbb szenvedélybetegség, ez is nagyon nehezen kezelhető, nincsen egyértelműen hatékony terápiája. A gyógyulásra nem motivált beteg kezelése pedig reménytelen. Első lépés a beteg együttműködésének elérése, a betegségtudat kialakítása, ugyanis a legtöbbjük még az orvosának sem vallja be függőségének mértékét. Pszichoedukatív módszerrel megtanítható a beteg a szerencsejátékok racionális felfogására, a „mágikus” szemlélet helyett. Emellett a konfliktusmegoldó képességet és az érzelmi kifejezőkészséget is javítani kell, ami szinte minden függőre jellemző.


Gyógyszeres kezelésben az antidepresszívumok közül a szerotonin rendszerre ható szerek (úgynevezett SSRI-ok) csökkentik a késztetést, míg a játék iránti sóvárgást a dopamin rendszert befolyásoló orvosságok (bupropionok) mérséklik. A pszichoterápiás módszerek közül az alkoholbetegeknél alkalmazott Minnesota-modell része, a gondolkodásra és viselkedésre ható kognitív viselkedésterápia válhat be. A lényeg, hogy több megközelítés egyidejű alkalmazásával lehet csak eredményt elérni, ám a visszaesés veszélye még évek múltán is nagy.


A témáról bővebben az Egészség Plusz 2009 c. HVG kiadványban.  

Forrás: hvg.hu


 

 

Könyvismertető

 

 

 

 

Hajduska M. - Lukács B. - Mérő L. - Popper P.:

Krízishelyzetben - A válság mint esély

 

A modern korban a technika ugrásszerű fejlődése a kontroll illúzióját is megteremtette a civilizált ember számára. A fejlett eszközök, az információk és a lehetőségek tengerében úgy tűnhet, magabiztosan uraljuk, irányítjuk életünket – egészen az első komolyabb krízishelyzetig, ami „kifordítja sarkaiból a világot”.

Ezekben az átmeneti, de annál ijesztőbb és fájdalmasabb periódusokban a mindennapok addigi rendje felborul, a megszokott és biztonságosnak hitt keretek leomlanak. Ilyenkor még a legerősebb, legöntudatosabb emberen is eluralkodik a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése. A valódi válság mindig új időszámítást nyit az egyéni történelemben: utána már sohasem sem lesz pontosan úgy, ahogy előtte volt.

 

 

 

Konrád György - HARANGJÁTÉKKonrád György:

Harangjáték

 

"A Harangjáték című kötettel zárul egy trilógia, amely a Kakasok bánata és az Inga című könyveimmel együtt alkot egészet. Kétszáznegyven miniatűr, egymással lóugrásos kapcsolatban álló mondatok, nem regény és nem esszé, tűnődések a tartásról, önállósított liriko-epigrammatikus szekvenciák, egyszemélyes életfilozófia. Egy ember körbefordul a maga világában, térben és időben, a szövegdarabok véletlenszerűen egymásra találnak, közöttük személyes összetartozás van. Háziiparos vagyok, biográfiám eseményes részét, a leghosszabbat befejeztem. Most éppen ások. Szürke foltokat szeretnék föleleveníteni, kép adja a képet. Lehet, hogy az ásatás végtelenné húzódik. Mint amikor egy csoportfényképből egy arcot kiemelünk, és népes kíséret jön a nyomában. Városokat, tereket keresek, ahol történt valami. Hogyan építi-börtönzi be magát egy ember a sorsába? Lehetett volna másképp is, a megvalósulás rendszerint idétlen. Az irodalommal kutatom, hogyan éljek. Még ha egyes szám első személyben gondolkodom is, érzek magam körül egy többes szám első személyt. Az én mögött lappang egy mi. A pontos emlék kimélyíthető, az igazság érdekes, többletvarázsa van. Asztalhoz ülve, megyek a tollam után, és megsejtek emberi állapotokat. Akarhatom is, hogy ilyen vagy olyan legyek, de az akaratom nem elég erős játékos a sorsommal szemben. Olvasóim felderítője vagyok alkonyi tájakon, félvakon tapogatózom a megvilágítás felé, és csak késve fogom fel, hogy éppen ez a tapogatózás az utam célja. Kenyérkereső munkáim nézőpontnak is megfeleltek. Beleszülettem a témámba, napjaim keretéről mint agyalágyult és fantasztikus történelemről gondolkodhattam. Nem lepődöm meg rajta, hogy a ragadozó húst akar enni, a pók legyet akar fogni, és hogy az ember viszont sok mindent akar. Zéróista vagyok, és a semmihez mérem a történéseket. Mi máshoz mérném a valamit, mint a semmihez? Ha több annál, akkor már valami. Köszönöm, hogy van házam, és lett vacsorám is; emlékezetemben leélni érdemes napokat sorolok egymás mellé. Igyekszem megmenteni valamit jövés-menéssel eltöltött napjaimból, próbálok nem egészen meghalni, csak hogy egy darabig még legyek, mint egy fatörzsbe vésett, vagy egy börtöntéglafalba karcolt monogram."

(A szerző)

 

 

A segítő ember

 

 

 

Alapállásunk a kényelem, az önféltés, a hiúság, az öntetszelgés, az önsajnálat, egyszóval az önzés, ritkán tudunk valóban odafordulni a másik emberhez, s ahogy múlik az idő, önzésünk mindinkább merev és meszes lesz. Ritkán teszünk olyasmit, amit nem szoktunk tenni. Siker, javak, pénz és hatalom, kapaszkodás törékeny ranglétrákon, személycserék kimagasló állásokon, erről esik a legtöbb szó.

A segítés az egyén transzcendenciája, a lélek orvosa. A segítő ember nem ér rá önmagáért szorongani. Maga ad magának feladatot. Segít a környezetének élni, a terheket viselni, a megérthetőt megérteni. Mindig mindenütt vannak oltalomra, támogatásra, tanításra, gyógyításra, szórakoztatásra szorulók. A segítő azzal kezdi, hogy érdeklődik és beleéli magát a másik bőrébe. Kérdez, és megérteni próbál, odahajol, türelmesen vár. Aki máson segít, magán segít.

Szép-szép a csere, de a mindenáron kapni és nyerni akaró ember unalmas és éretlen. Tisztelet a csendesen, figyelmesen, okosan adni tudóknak. Melyik emberi cselekedet lesz a jó mintája? Választhatnánk azt a légkört is, amellyel anyák a kisgyereket körülveszik. Koszorú az Ismeretlen Katona lába elé? Inkább az Ismeretlen Anya elé. Felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy a másik emberben, akárhány éves, meglássuk a segítségre szoruló gyereket.

 

(Idézet a műből)

 


 

Filmajánló

 

 

Kiságyúk

 

(Spraegfarlig bombe - színes, feliratos dán vígjáték 90 p. 2006)
 

Rendező: Tomas Villum Jensen

Színész: Line Kruse, Mille Dinesen, Nikolaj Lie Kaas, Ulrich Thomsen

 

 

Kis országok kis filmiparral bírnak, ezért a nagy filmhatalmak árnyékában hasonló problémákkal szembesülnek – így aztán a Kiságyúk cselekménye Magyarországon is bármelyik pillanatban lejátszódhatna.  

A dán filmművészet hazai kedvelői inkább azonosítják a skandináv ország termését Anders Thomas Jensen agyszüleményeivel, semmint Lars von Trier egyre elborultabb vízióival. Mivel a Zöld hentesek és az Ádám almái alkotója jegyzi a Kiságyúk forgatókönyvét, a gyanútlan néző ismét felhőtlen szórakozásra számíthat – pláne, ha kicsit is konyít a szerzői film és a közönségfilm közötti alapvető különbségekhez. Ebben a meglehetősen valószerűtlen, de annál meghökkentőbb történetben ugyanis két kemény ember és az ő közvetítésükkel két koncepció küzdelmét csodálhatjuk, amikor egy börtönviselt apuka (Ulrich ThomsenSzületésnap, Ópium) egy kártérítési ügy következményeként társalkotója lesz Claus Volternek (Nikolaj Lie KaasIdióták, Csak egy szerelmesfilm), a kritikusok által felkapott, de hazájában minimális nézettséggel bíró, elszállt művészfilmesnek. Tomas Villum Jensen rendező (Szoláriummacsó) jó terepismeretére és kiváló színészeire támaszkodva pazar képet fest az akarat erejéről és a tehetség hiányáról, és úgy tart műfajelméleti gyorstalpalót, hogy az ember közben sírva nevet – holott valójában jegyzetelnie kellene, könnyek között fuldokolva.

 

A dánok ismét bebizonyították, hogy képesek másfél órában világosan fogalmazni, és hogy bár nyilvánvalóan valami bűzlik odaát, nekik eszük ágában sincsen titkolni gyengeségeiket. 


Messiások és mások

Áfra János

nőNemcsak a Krisztus-ikonográfia XX. és XXI. századi vérfrissülésének stílusjegyeit, de a tágan értelmezett megváltás gondolatot, a halálhoz kapcsolódó művészi asszociációkat, és meglepő módon a megbomló női testet is jobban megismerhetik azok, akik ellátogatnak a Messiások, avagy A nyugati ember és a megváltás gondolata című grandiózus tárlatra, melyre a Modem igazgatója több mint 80.000 látogatót vár!

Messiások 1.


Az elővételben megváltott jegyek mennyisége alapján ("Az igazi da Vinci" mellett) a múzeum eddigi legnagyobb érdeklődést keltő, egyben a legkomolyabb előkészületet igénylő tárlata augusztus 13-án nyitotta meg kapuit 1300 négyzetméteren, 120 művész 200-nál több művével. Mondhatni, hogy szakrális és profán tapasztalatok összekapcsolási kísérlete valósul meg a kiállítótérben, bár a képeket szemlélve úgy tűnik, az ember testtudata – néhol undor formájában – többnyire a megértést korlátozó tényezőként lép fel.

A kiállítást megálmodó és installáló csapat intencióit részletezve Gulyás Gábor, a Modem igazgatója elmondta, hogy nem akartak kifejezetten vallásos, feltűnően ateista vagy nagyon provokatív tárlatot létrehozni. Az anyag jelentős része mégis sokkoló lehet a publikum számára, épp emiatt megtekintését tizenkét éven aluliak számára nem ajánlják a szervezők.

Testünk határaival és anyagi létezésünk korlátaival szembesülhetünk Andres Serrano Hullaház (1992) című fotósorozatán is, ahol a túlexponált testek az elhagyottság emlékművei. A testrészek abnormális elváltozásaikkal inkább éreztetik a megváltás hiányát, mint annak lehetőségét. Serrano egy másik szekcióban installált képe, a Merülés (1987) a tárlat egyik legesztétikusabb darabja, amely a maga meleg színeivel,  közelről mégis fluidizált hatást keltő buborékos felületével úgy válik igazán élvezhetővé, ha megfigyelési távolságunkat anélkül változtatjuk, hogy levennénk szemünket a képről.

A tárlat elsősorban az utóbbi száz év emblematikus képzőművészeinek megváltás- és testértelmezéseivel foglalkozik. A munkák között Pablo Picasso, Edvard Munch, Salvador Dalí, Oskar Kokoschka, Francis Bacon, Andy Warhol és Keith Haring munkái is fellelhetők. Több, a művészettörténeti albumokból már sokunk számára ismert kép is ott van a falakon, például Messiások 6.Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt vázlata (1881), Czigány Dezső Gyermektemetése (1907-08), Kmetty János Mennybemenetele (1913), és Derkovits Gyula 1514 (1928-29) című fametszetsorozatának kanonizált darabjai is.

Messiások 5.
Azonban a XXI. század folyamatban lévő kanonizációja is erőteljesen érezteti hatását az anyagon. A kritikusok által felkarolt és a művészeti lapokban már bemutatott alkotások közül több érdekes, kortárs munka is látható most a Modemben. Marc Quinn Szfinxe (2005) például a teste korlátait feszegető Kate Mosst ábrázolja jógázás közben. A fehérre festett bronzszobor a testreprezentáció új lehetőségeivel játszik el a szupermodell szokatlan testhelyzetben való ábrázolásával.

 

Messiások 7.A kiállítás visszatérő motívuma, hogy két munkát dialógusba állít egymással, így elbonyolítva a befogadói pozíciót, ám egyben érdekessé is téve azt. A tematikus tárlat két fő szekciója  a testtel és a megváltással foglalkozik, és így a koncepció egészén is érezhető a dialógus megteremtésének kísérlete, ám a test mulandóságával és fragmentálhatóságával folyamatosan szembesülő befogadó kimerül, mire a Krisztus-képekhez érkezik. Talán ezért van, hogy a megváltottság lehetőségével szembesítő alkotások nem hatnak mindenkire a katarzis erejével. Az viszont elmondható, hogy a bemutatott anyag nagyon magas színvonalat képvisel, és ha ez valakit elsőre mégsem nyűgözne le, talán érdemes egy másik alkalommal visszafelé is körbejárnia a hatalmas kiállítóteret.

 

Messiások 9.


 

 

Messiások, avagy A nyugati ember és a megváltás gondolata
Modem (Debrecen)
2009. augusztus 13 - december 31.

 

Forrás: Prae

 

 



Márai 9.

 

 

A Rendről és a Gondviselésről

Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínű, hogy máshol is rend van, a kezdetlegesebb és egyszerűbb létezés világában is, a kőzetek, mosómedvék, hüllők és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek.

De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törődik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idővel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek.

A méltányos ítélkezésről

Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogy méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el te is a magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, mint amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlenül követelődzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, hogy erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Nem elég az embereket sajnálni; sajnáld magad is. Te is ember vagy: s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.

A lélekről és a hatalomról

Minden régi bölcselet égető kérdése volt: "Mi van az ember hatalmában?" S egyhangúan felelték mind: "Csak a lelke."

Ez a legrégibb, igen, az egyetlen igazság, melyet az ember értelme megismert és föltétlen igaznak elfogadott. Az idő, a tapasztalás, az érzékelés és a tűnődés nem változtatta meg ezt az igazságot. Csak lelkünk van hatalmunkban, semmi más. De ez a hatalom korlátlan. Nem sértheti meg senki, nem veheti el tőlünk senki a lelkünk fölött gyakorlott hatalmat, nincs az a zsarnok, nincs az a társadalmi rendszer, természeti törvény, mely megakadályozhatná, hogy lelkünkben szabadok legyünk. Ez a szabadság föltétlen. S ehhez a szabadsághoz odamérve minden más szabadság, melyet a társadalom, a hatalom és a pénz adhat nekünk, töredékes és viszonylagos.

Az orvosokról és az égtájakról

A középkorban élt a balhit, hogy az orvosok hozzák a betegségeket egyes vidékekre, mint mesterségük anyagát. Montesquieu évszázadok múltán szembefordult e tévhittel.

Nem az orvosok hozzák a betegséget, hanem a betegségek hozzák az orvosokat. S csakugyan azt látjuk, hogy minden égtájnak más és más orvos a megfelelő. A gyógymód, melynek Párizsban lelkes és okos hívei vannak, nem gyógyít Konstantinápolyban. Az orvosság, mely Oslóban biztosan hat, nem hat egészen biztosan Marseille-ben vagy Budapesten. Az orvos, aki Londonban betegek ezreit adta vissza az életnek, tehetetlen Bagdadban, ha odaveti a sorsa. Az ember nemcsak természete és szokásai, hanem az égtájak szerint is beteg és gyógyul. Ami Helsingforsban hashajtó, Kartúmban rekesztő, s az érgörcs, melyet Budapesten biztosan old a pyramidon, érgörcs marad Kínában, akármennyi pyramidont szed is a mandarin. A kinint Pesten félgrammonként nyeldekeljük, Szumátrán kávéskanállal. Az ember sokféle feltétel mellett beteg vagy egészséges. Gondolj erre, mikor szidod az orvost.

Arról, hogy semmi nem ijeszthet

Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat.


 

Vers

 

 


Virág Ildikó: Kulcs a lábtörlő alatt

- suttogtam sietve,
még nem ismertelek
hideg téli este
szemem a biztató
mosolyod kereste.

Ünnepi díszben álltam,
vártam, hogy
csörrenjen a Kulcs a zárban,
de hiába...
Te a küszöbön állva
megkövülve láttad,
sőt vártad,
hogy a béna magány
rabszolgája
sötét zsákba dugja
szemeim büszkén csillogó
álom-szivárványát.

Mégis...
királyleány,
ki hűen szolgálja urát,
virágokkal népesítettem be
neked a Szobát,
„Nézd, kitárom előtted ajtaját!
Ez mind a tiéd!
Lépj be hát!
Mire vársz?”

Ám Te csak álltál
örök süketnémán...
Szobám Kulcsáért
le sem hajoltál,
vak szemeiddel
távoli tájakon barangoltál...

„Mondd, merre jársz
mit csinálsz?”
Szirmaid súgtak-búgtak
„Szeret? Nem szeret?”
zakatoltak a vonat-szavak
s én a lábtörlő alatt
őriztem neked a...
lelkem!
- Színes ruhába öltöztettem
a kertem.

Fáztál
Barátom,
fázom,
ha magányom
várában vár-
kisasszony
kutatja a Szobaajtó
kulcsát, s nem leli.
Hová lett?

 

 

 

infó  XI. évfolyam, október havi információs kiadvány.                               No. 121.

 

Lezárva: 2009. szeptember 29-én, Debrecen.

"Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat

e-mail: debrecen27@sos505.hu                                                                 Rénes László  â

www.debreceni-lstsz.hu

Támogató: NCA Északalföldi Regionális Kollégiuma