Tartalom:

 

Bevezetés

Programjaink

Szakmai előadások és cikkek

A krízis

A gyász

Könyv és film

Nevető kislexikon

 

 

 

Bevezetés

 

 

 

Kedves Ügyelőtársak!

 

 

Az elmúlt hónap mozgalmas volt, új szupervízorunkkal kezdtünk neki az „évadnak”, s egy hosszú hétvégét tölthettünk el Sátoraljaújhelyen. Az őszünk továbbra sem lesz eseménytelen, ebben a hónapban kezdjük el az új ügyelők toborzását. A stáb aktivitására nagyon nagy szükség lesz az ügyeletek ellátása mellett. A legközelebbi stábülésünkön vesszük sorba a teendőket.  Addig is kellemes olvasgatást, reméljük, az időjárás is szebb őszbe hajlik és kívánunk

Jó ügyeleteket!

 

 

Debrecen, 2008. október 1.                                                 Rénes László

 


 

 

 

 

 

 


Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell, az első napra 4000 Ft, minden további napra 1500 Ft a 24 órás, teljes körű gondoskodás. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig.
Bottom of Form 1

 

 

Programjaink

 

 

 

 

Dátum

Nap

Időpont

Megnevezés

OKTÓBER

Okt.

6.

Hétfő

1730 – 2030

 

Esetkonzultáció

Okt.

17.

Péntek

1700 – 2015

 

szünet 1830 – 1845

 

Szupervízió

NOVEMBER

Nov.

3.

Hétfő

1730 – 2030

 

Esetkonzultáció

Nov.

14.

Péntek

1700 – 2015

 

szünet 1830 – 1845

 

Szupervízió

Nov.

24.

Hétfő

1730 – 2030

 

Filmnézés (ha van rá igény)

 

 

 


 

Szakmai előadás

 

Krízis

 

Napjainkban egyre gyakrabban használt kifejezés: „krízisben vagyok”.

Amikor kimondják, kimondjuk, talán nem is gondolunk arra, mennyire igaz.

Hiszen mit is jelent ez a görögöktől átvett szó: krízis?

Döntés, fordulópont, lehetőség.

 

Életünk minden percében hozhatunk egy döntést, sokszor van lehetőségünk mást, másképpen tenni és bizony gyakran vannak fordulópontok az ember életében.

Az ügyeletben azonban egészen másképp történik minden, ha meghalljuk vagy észrevesszük: a hívó krízisben van.

 

A krízis fogalmának legismertebb meghatározása Gerard Caplantól származik:

„A személy fontos életcéljai megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a problémamegoldás szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni.”

 

A kríziselmélet gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza. Eric Lindemann figyelte meg egy tömegkatasztrófa túlélőit és adott először rövid pszichoterápiás kezelést egy bostoni tűzvész pusztítása után az életben maradottaknak. Caplan az 1950-es években integrálta az addig összegyűlt krízisintervenciós tapasztalatokat,  meghatározta a krízisállapot ismérveit:

- az egyén kénytelen szembenézni a számára veszélyeztető problémával;

- fenyegető közelsége számára mindennél fontosabb;

- a helyzetet sem elkerülni, sem megoldani nem tudja a szokásos problémamegoldó eszközeivel.

Caplan ugyanakkor hangsúlyozta a támogató szolgálatok fontosságát!

 

Ha a krízis definícióját értelmezzük nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mélységét nem a külsőleg elszenvedett trauma nagysága, hanem az egyén aktuális lelkiállapota határozza meg. Fontos figyelembe venni még azt is, hogy a személyiségfejlődés mely időszakában éri az egyént és mennyire érzékeny az adott problémára. Ha megélt már hasonlót és sikerrel oldotta meg, akkor bízhatunk abban, hogy ezt is sikerrel fogja megoldani.

 

Gyakran ilyenek azok a hívók, akik hosszabb idő után  visszahívnak új, aktuális problémájukkal, mivel úgy vélik, annak idején is a szolgálat segített a megoldásban. Ellenkező esetben viszont még jobban „ki kell nyitni a fülünket” a hívóra.

Mindannyian tudjuk, mennyire fontos azt is feltérképezni, van-e a környezetében olyan személy, aki segíthet a probléma megoldásában, a helyzet feldolgozásában.

 

A krízis kiváltója lehet tárgyvesztés vagy a személyiség belső konfliktusa (pl. a vágy és a morális követelmények között).

 

A kríziselmélet a krízisek két csoportját különbözteti meg: az akcidentális (esetleges ) és a  fejlődési (normatív ) krízist.

 

Az akcidentális krízist az „adott időpontban  hirtelen megjelenő életesemény váltja ki”(Holmes). Ez lényegében egy érzelmileg fontos személy vagy  dolog elvesztése, úgymond „tárgyvesztés”. Feldolgozása pedig gyászfeldolgozást igényel. Természetesen mélysége függ a fentiekben felsoroltakon túl attól  is, hogy mi a veszteség „tárgya”. Ha hozzátartozó vagy szeretett személy, az nyilván súlyosabb krízist idéz elő, klasszikus gyászfeldolgozást igényel. A legelterjedtebb akcidentális krízisekhez soroljuk – ezen kívül – a válást, párkapcsolat megszakadását, a munkahelyvesztést, - ami férfiakat még inkább krízisbe sodorhat -, az egzisztenciális zuhanást. Gyakran előfordul még teljesítménykrízis és egyéb tárgyvesztés is: egy magányos embert a számára  kedvenc állat elvesztése is krízisbe sodorhat.

 

Fontos tehát mindig megtudni a hívótól, hogy a veszteséget mi okozta, megélt-e már hasonlót és a feldolgozás mely szakaszában van.

A feldolgozás szakaszai a sokk - a legkritikusabb, mert veszélyeztet az önpusztítás -, a tudatosítás és a felépülés (Averill 1968). Jó ezt tudni és tisztázni, krízishívásaink nagy része akcidentális krízisben lévő hívótól ered.

 

A fejlődési kríziseket azért is nevezzük normatív krízisnek, mert minden ember életében bekövetkeznek egy bizonyos korban (Erikson) és nem feltétlenül éli meg az egyén  fenyegetésként. Mégis vannak úgymond veszélyeztetettebb korosztályok: a serdülők, a fiatal felnőttek és a 40 év felettiek.

 

Serdülőkorban az autoritás és identitás keresése mellett jelen világunkban a teljesítmény okozhatja a legsúlyosabb válságot a kamasz életében. Mindezt felerősíti, ha a környezetében sincsen minden rendben (pl. válás, partnerkapcsolati probléma, beilleszkedési nehézségek). Miután a serdülés egyre inkább kitolódik, ez a probléma a 18 év feletti korosztálynál is megmaradhat. A  fiatal felnőttek leggyakoribb krízishelyzetei a párválasztás, családalapítás és a munka világa körül jelentkezhetnek. Manapság egyre több fiatal  nehezen talál munkát, hiábavalónak érzi a megszerzett végzettségét, emiatt lehetetlennek a függetlenedést a szülőktől, az önálló családalapítást.

A negyven felettiek leggyakrabban „életközepi” (midlife) és nyugdíjazás miatti helyzetet élhetnek meg normatív krízisként. Az életközepi krízis az addigi  élet, életvitel, párkapcsolat megkérdőjeleződése: ”Most vagy soha!”. A nyugdíjazás – különösen ha idő előtti, kényszerből történő – gyakran az alkalmatlanná válás érzését váltja ki.

 

A krízisállapot bekövetkezését a következő tényezők befolyásolják:

- A kiváltó inger erőssége.

- Az egyéni szocializációs folyamat jellemzői.

- Az egyén megküzdési képessége, érzékenysége az adott problémára, érettsége, harmonikussága.

- Konfliktuskezelő technikáinak, mentális kontrollfunkcióinak minősége, elhárító mechanizmusainak színvonala.

- Egy éven belül volt-e krízishelyzete.

 

Ez utóbbi azért is fontos, mert a testi-lelki egészsége ez  esetben meggyengülhetett, s ilyen állapotban még nehezebb egy újabb krízis feldolgozása.

 

Hirshowich modellje szerint a krízis lefolyása a következő: kiváltó ok megjelenése, krízis bekövetkezése (órák), nyugtalanság (néhány nap) végül az alkalmazkodás (általában 6-8 hét).

 

A krízisállapot szakaszait befolyásolja az is, hogy mennyire képes sikeresen megküzdeni az egyén a helyzettel. Sikeres megküzdés esetén magasabb egyensúlyi állapotra tesz szert, a későbbiekben is képes felidézni és használni a megküzdési stratégiát. Az első szakasz a fenyegetettség megélése,ami szorongással jár, de serkentő szorongás esetén megoldáshoz is juthat. Ha nem, akkor a következő a küzdelem szakasza, megoldások keresése. Ha továbbra sem oldódik meg a probléma, akkor a sikertelenség már kapkodást okoz, ami végül összeomláshoz vezet. Ebben a szakaszban a kimerültség, a diszharmónia és a destruktivitás, az önmaga ellen fordulás fenyegeti az egyént (Cry for help és öngyilkossági hívások).

 

Krízishelyzet megoldása lehet tehát sikeres, fejlettebb egyensúlyi állapotba kerülés vagy diszfunkcionális működés árán egyfajta egyensúly bekövetkezése (pl. depresszió, neurózis).

 

A krízisben lévő hívó úgynevezett „kevert” benyomást kelt. Impulzív vagy teljesen színtelen, beszűkül a problémájára, nem képes másról beszélni, esetleg nem képes beszélni sem (sír vagy nem tud szólni). Hívás közben kiderülhet,mennyire szelektálja kapcsolatait (csak azt tartja fenn, akitől segítséget remél) és felmerülhet a jövőkép hiánya is.

 

A krízisállapot tünetei közül a telefonnál elsősorban a szóbeli kifejezés elégtelensége tűnhet fel: sír, nem tud megszólalni, nehezen beszél vagy össze-vissza mindenről (különösen a sokk szakaszában). Az érzelmi terhek elviselésének és a valóságvizsgálatnak a hiánya, az észlelés és a testérzékelés zavara, az önállóság elvesztése és a tárgykapcsolatok megszakadása ad még információt a krízis mélységéről és segítheti az ügyelőt a megfelelő támogatás nyújtásában.

 

 

Krízisintervenció

 

A krízisben lévő egyén gyakran gyermeki kiszolgáltatottságot él meg, regresszióba kerül. Ebben az állapotban nagyon nagy a fogékonysága és a motivációja az adekvát segítségkérésre és ugyancsak ebben az állapotban lehet nagyon hatékony a prevenció és a magatartáskorrekció is.

 

Krízisintervenció lépései:

Ideiglenes megnyugvás megtalálása.

Támasznyújtás, figyelem, érzések és a személyiség elfogadása.

Beszűkülés óvatos tágítása (értékek, elfogadás).

Érzelmi realitás megőrzése, képviselete, az érzelmi biztonság, elfogadás talaján.

Szakember- ha szükséges.

Család vagy szűkebb környezet válságának kezelése.

Mindenki mozgósítása – támasznyújtás.

Aktív beavatkozás destrukció esetén!

 

Az ügyelő magatartása krízisintervenció során

Direktív viszonyulás a hívóhoz!

- Meleg, elfogadó érzelmek, támogatás.

- Átmenetileg az elveszett tárgy helyébe lépve lehetőséget ad a megkapaszkodásra.

- „Itt és most”-ra fókuszál.

- A veszteséghez kapcsolódó érzelmek átéléséhez és kimondásához hozzásegíti a hívót.

- Segít a bűntudat, lelkiismeret-furdalás és ambivalencia feltárásában.

- Kerüli a konfrontálódást.

 

Összegezve tehát a telefon mellett nagyon sokat tehetünk azért, hogy a hívó számára a „krízis” inkább egy helyes döntés meghozatala legyen, mintsem válságos élethelyzet. Ehhez azonban mindig az ő élethelyzetét kell szem előtt tartanunk, s megerősíteni őt abban, hogy képes a számára legjobb megoldás megtalálására.

 

A témával kapcsolatban olvashattok „Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele a lelki elsősegély telefonszolgálatok működéséről” című kiadvány  3. 4. és 6.számú mellékletében, amely krízishívás esetén a gyakorlatban is hasznosítható.

 

Végül egy olyan idézettel szeretnék Tőletek elbúcsúzni, amely számomra  ebben a munkában irányadó:

„Az a dolgom, hogy elfogadjam a Másik határtalan, felmérhetetlen másságát, ahogy a maga tempója szerint megmutatkozik előttem.” (Feldmár András)

 

Jó munkát Mindenkinek!

 

Tóth Andrásné

Békéscsabai Szolgálat munkatársa

 


 

Szakmai cikkek

 

A gyász szerepe és hagyományai

Dr. Polcz Alaine – pszichológus, tanatológus

(részletek)

Halál, haldoklás, halálfélelem

http://www.lelkititkaink.hu/polcz_alaine_gyasz.html

 


Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru). Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne (elbúcsúzás az érzékszervektől…). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken…
Itt, a fantáziaképeknél szokták megemlíteni a „pokol tüzét”, mint a rettegés okának egy szimbólumát. Azonban, ugyanúgy, mint a „lelkiismeretfurdalás” szavunk, ez is csak kép. Hiszen a tűz ugyan éget, a lélek nem anyag, amit furdalni lehetne…
A katolikus és a protestáns vallás tiltja a halottakkal való kapcsolat fenntartását. Valószínű, hogy mindez a démonok miatt számít elitélendőnek. Viszont rögtön egy ellenpéldával találkozunk: Szt. Antal az elvesztett dolgok visszaszerzésében segít, és hozzá lehet imádkozni és beszélni… A legtöbb gyászoló hallja és látja az elvesztett szerettet. Ez olyan, mint a hallucináció. Ez a szó a köztudatban annyit jelent, hogy elmebaj. A gyászolónál azonban teljesen elfogadjuk, és fel sem merül bennünk, hogy az illető őrült lenne…

A Perzsa halottaskönyv szerint mindenkinek át kell jutnia a könnyek folyóján. Sírásunkkal azonban odaköthetjük az elhunytat… Régen a siratás természetes volt. Így gyorsan levethették a gyászukat, fájdalmukat, és elkezdhették az új életüket… Azonban mostanra tabu lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút, bármit… Előbb el kell merülni a gyászba, hogy utána kiemelkedhessünk…



A gyász


Az agresszív filmek nem mutatnak be természetes halált, csak erőszakosat. A gyász úgyszintén kimarad általában minden film forgatókönyvéből. Régebben a hit, a rítusok, a család, a társadalom is segítette a gyász „kultúráját”, míg ma a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy e szó mit is takar. Érdekes statisztika: a gyászolók csoportjában sokkal kevesebb a megbetegedés, esetleg a halálozás, mint azon emberek körében, akik nem élik meg teljes valójában a szerettük elvesztését… Nagyon sokan menekülnek a gyász elől. Az embernek teljes személyiségét kell a gyászba vinnie. Ha több gyász épül egymásra, az bizonyos fokú tehetetlenséget eredményez. A gyászolóknak segítenünk kell, de hogy ez hogyan lehetséges, azt meg kell tanulnunk. A gyász maga, egy külön fejezet, anyag, amit tanulnunk kell, ismernünk kell.

 

A gyász fázisai

1.      sokkos állapot

2.      összeszedettség állapota

3.      nehéz időszak (kaotikus állapot)

·        Ezekben az állapotokban az ember lehet agresszív, türelmetlen, kritikus. Előfordulhatnak sírásrohamok, kialvatlanság, kétségbeesés… Ezeket el kell fogadni, és tudatosítani, hogy ez így természetes.

4.      szembenézés a veszteséggel

·        Ezzel az ember szembekerül minden születésnapkor, karácsonykor… E fázisban a gyászoló hallja, látja szerettét, de ezt senkinek sem tudja elmondani (jogosan tartva attól, hogy őrültnek tartanák… ). És jönnek a tipikus kérdések: „Mit tettem? Mit rontottam el?” Ez a vádlások kivetítése - megkönnyebbülést jelent. Később a hozzátartozó rá fog jönni arra, hogy a szerettének is voltak hibái, mint ahogy magának is…


A gyászt minden ember másképp éli meg. Mindenkinek foglalkoznia kell vele. A veszteségeket el kell fogadni! Meg kell tanulni veszteni! Sajnos nagyon sok család esik szét a gyászban, ennek is a gyász különbféle megélési módozatai az okozói, valamint az, hogy a sok régebbi probléma is a felszínre kerül. Például, mikor az anya nem érti, hogy a férje miért dolgozik többet (munkába menekülés), a gyerek nem érti, miért nem foglalkoznak vele többet… Már a 6 hónapos gyerek is megéli a gyászt…


„Ügyetlenül küszködünk mindnyájan, hogy aztán magunk is egyedül maradjunk, amikor szembesülnünk kell.”  Dr. Polcz Alaine

 

Halál, gyász, gyászfeldolgozás

Az elmúlt 10 évben nagyot változott körülöttünk a világ. Megváltoztak az értékek, sok minden, amiben hittünk, értelmét veszítette, új értékek kialakulásának vagyunk részesei. Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítünk, majd az elvesztett helyére valami más kerül.

Mindennapi veszteségeink között a legnagyobb, amikor szeretett személyt, rokont, barátot, családtagot veszítünk el. Élet - halál, születés - meghalás mindannyiunk életéhez hozzátartozik, mindannyiunkat érint valamikor az életünk folyamán.

 

A halál, gyász, gyászfeldolgozás ma már nem tabu

 


A halál hosszú ideig tabu téma volt. Az ember néha hajlamos azt hinni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Így aztán a haldokló körül élők egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudják, hogyan viselkedjenek a haldoklóval. Őszinte szó helyett szerepet játszanak, és így nem tudnak segíteni a szenvedő ember problémájának megoldásában.

A mai gondolkodó ember keresi, hogyan tudná elfogadni a halál problémáját, és hogyan tudná megtartani az emberi méltóságát a halálhoz vezető úton.

Gyermekeink játszanak a halállal, a számítógépes játékoknál 3-5 élete van, ebből azt tanulja meg, hogy a halál nem végleges, csak az ötödik „meghalás után”. Velünk együtt élvezik a televíziós filmek gyilkosságait, baleseteit, és lassan megszokottá válik az erőszakos halál.
Ugyanakkor nem szokás beszélni a családunkban, rokonságunkban, szomszédságunkban elhunyt ember problémáiról.

Megváltozott a betegápolás módja, a halál kikerült az otthonunk falai közül. A kórház levette a terhet a hozzátartozók válláról. Szakszerű ellátást biztosít a maga szabályokkal terhelt gépies módján.
A beteg idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, a biztonságot nyújtó, kedves tárgyai nélkül, még rosszabb esetben egyedül, magára hagyatva távozik közülünk. És mi, hozzátartozók, éveken át fantáziálunk arról, vajon szenvedett-e? Mit mondhatott utoljára? Mire gondolhatott? Mit érezhetett? És mi is még annyi mindent szerettünk volna elmondani neki…

Szerencsés időszakban élünk. Részesei lehetünk annak, ahogyan a halált körülvevő hallgatás megszólal. Átalakul az orvos - beteg kapcsolat. Ma már az orvos nyíltan megmondja a diagnózist, és figyelmeztet a közeledő halálra. Így lehetőségünk van a felkészülésre, a fontos dolgok megbeszélésére, a bocsánat-kérésre, a megbocsátásra és a búcsúra.
Megszületett a hospice mozgalom, amelynek célja visszaadni a halál méltóságát, segíteni a családot és a beteget a halállal való szembenézésre, tanítani a szabad kommunikációt, és ha bekövetkezett az elkerülhetetlen, segíteni a gyászolókat. A hospice filozófia lényege, hogy a halál az élet természetes része, van születés, növekedés, meghalás.


 

Régen könnyebb volt a gyász!?

 


A különböző koroknak megvolt a maga halálrítusa, gyászrítusa.
A halállal találkozni, szeretett személyt elveszíteni mindig nagyon fájó érzés.
A múltban pontosan kidolgozott szokások, rítusok segítették a gyászoló családot - őket segítette a vallás, a társadalom, a család, a közösség, amiben éltek.

Egész életünk felkészülés a halálra, és bár nem gondolunk erre minden nap, de nem árt, ha tudjuk, hogy a „halálhoz való viszonyulásunk megszabja életünket”.

Hogyan segítették a kialakult szokások a gyászolókat? Régebben megvoltak a pontos szabályai a gyásznak. Volt gyászlobogó, gyászmise, gyászruha, gyászzene, gyászkendő, gyászfátyol, férfiaknál fekete kalap, rajta fekete szalag. Adott volt az idő, milyen ruhát meddig kell viselni. Mély gyász idején csak feketét viseltek, félgyász idejére beléphetett a szürke, vagy egy kevés fehér díszítés. A társadalom számára a fekete ruha viselése jelzés volt: gyászban vagyok, fájdalmam van, kíméljetek. Az emberek, pedig értették ezt a kérést, és kíméletesebben bántak a gyászolóval. Ma a fekete ruhát nem csak gyászruhaként hordják, hanem divatból is. Így a környezet számára már nincs különleges jelentése a fekete ruhának.

Régebben megvolt a gyász ideje. Közeli rokont, gyermeket, szülőt, egy évig gyászoltak, távoli rokont fél évig, vagy hat héten át. Falun a szomszédok a tizedik házig, két hétig gyászolták az elhunytat, a tizedik ház után két napig. Így az egész falu számon tartotta a gyászt. Ma már talán azt sem tudjuk, ha a tizedik házban meghal valaki, lehet, hogy nem is ismerjük.
Abban a házban, ahol meghalt valaki, szokás volt, hogy a tükröket letakarták, az órát megállították, hiszen a halott számára már megszűnt a földi idő. Ugyanakkor az élők számára is megszűnt az az idő, amit együtt töltöttek, most más idő kezdődik - nélküle.
Régen a siratás, virrasztás segített abban, hogy a gyászoló ki tudja sírni magát, panaszkodni tudjon szóban, hangban (sirató énekek), ki tudja fejezni a fájdalmát, és közösségben meg tudjon könnyebbülni. Ma sok esetben egyedül éli át a veszteségét, elbújik, akinek bánata van, mert nem szabad gyengének látszani. Nincs körülötte a megtartó közösség, ahol szabad gyengének és elesettnek lenni, mert a körülötte lévők megóvják.
Régen a halottat szerettei mosdatták, öltöztették. A halott körüli teendők át is segítették az első krízisen a gyászolót. A halottól való búcsúzkodás, gyertyagyújtás, imádkozás során a fókuszba a halott került, nem a gyászoló saját érzelmei. A szem lezárása, az áll felkötése, a test mosdatása, ünneplő ruhába való felöltöztetése módot adott egy utolsó simogatásra, elköszönésre, még lehetett valamit tenni az eltávozóért.

Ma, ha otthon hal meg valaki, kötelező azonnal bejelenteni, és egy pár órán belül beleteszik a szükségkoporsóba és elszállítják a holttestet. Nem mi mosdatjuk, öltöztetjük a halottat, nem adhatjuk rá kedvenc ékszereit, hiszen ezek bizony eltűnhetnek a közös hullakamrában.
De belevarrhatunk a ruhája vagy pizsamája zsebébe egy kis virágot, vagy egy kis képet, vagy bármilyen tárgyat, ami neki szól, vagy az övé, vagy közös kedves emlék volt nekünk. Ezzel könnyebben tudjuk útjára bocsátani.
Mai életünket eluralják a bürokratikus teendők, az állampolgári nyilvántartások elintézése. Sok helyen kell intézkedni, bejelenteni, kijelenteni. Sőt maga a temetés is kezd bürokratikussá válni. Elmegy az ember egy temetkezési vállalathoz, megrendeli a temetést, a particédulát. A temetést lebonyolítja a vállalat, elteszi a részvéttáviratokat, vagy megköszöni három sorban, egy napilapban. A pap többnyire nem tudja, hogy kit temet, rutinbeszédet mond.


 

A gyász nem gyengeség

 


A mai kor követelménye, hogy az ember legyen erős, viselje a terheket keményen. Ezért nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gyász nem gyengeség. Időt kell hagyni a gyászmunkára, a gyász folyamatára. A gyászolóhoz másképpen viszonyul a külvilág, és maga a gyászoló is másképpen viszonyul a környezetéhez, mint korábban. Leköti a saját problémája.
Tudatosítani kell magunkban, hogy a gyász lehetőséget kínál az egész életünk, a kapcsolataink átgondolására, lehetőség a változásra. Ha a veszteséget nem követi gyászmunka, különféle zavarok léphetnek fel, kialakulhatnak különféle testi-lelki betegségek is.
Napjainkban a gyász folyamatát több tényező is nehezíti. Az urbanizáció terjedése oda vezet, hogy elsorvadnak a hagyományok, egyre szűkülnek az emberi kapcsolatok.
A civilizációs ártalmak miatt gyakorivá váltak a hirtelen halálesetek, amelyek nem teszik lehetővé a kapcsolat lezárását, az elbúcsúzást.
A gyász mindig egyéni. Számos tényező befolyásolja: a halál módja, a gyászoló életkora, kapcsolata az elhunyttal, előzetes élettörténete, kulturális környezete, vallásossága.

A halál hírének megtudásakor sokan tagadással reagálnak. „Ez nem lehet igaz. Ezt nem hiszem el. Ez nem velem történik.” Érzelmileg bénultnak, üresnek érzik magukat. Van úgy, hogy az érzelmek sokasága tör rájuk. Úgy érzik, nem tudnak tisztán gondolkodni, válaszolni. Ez a sokkos időszak néhány perctől 1-2 napig tarthat. Ez az idő annál hosszabb, minél váratlanabb a haláleset. Különösen nehéz a helyzet, ha baleset, gyilkosság történt. Nehezíti a halállal való szembesülést, ha a hozzátartozó nem nézheti meg az elhunytat.

A temetéssel kapcsolatos ügyintézések összeszedettséget követelnek a gyászolótól. Ez a feladat nagy megpróbáltatást jelent. A gyászoló sokszor érzi magát tehetetlennek, önbizalma csökken, ingerlékeny, bizalmatlan. Van, aki túlságosan passzív lesz, mások fokozott tevékenységgel próbálják elterelni a figyelmüket az érzéseikről.
A gyász szempontjából nagyon fontos a temetésen való részvétel. Tudatosítja az elválást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére, vallási támaszt nyújt, és a gyászoló megtapasztalja a körülötte élők szeretetét, tiszteletét. Ebben az időszakban a gyászoló jól kontrollálja az érzéseit.

A temetést követő időszakra az érzelmek sokasága a jellemző. Egymást váltják az érzelmek: a megkönnyebbülés, szomorúság, magány, harag, depresszió. Erőteljessé válik a bűntudat az elkövetett, vagy meg nem tett dolgok miatt, önvádat érez a gyászoló. Érzéseit, hangulatait nem tudja kontrollálni. Felelőst keres, „én vagyok a felelős a haláláért, ha ott lettem volna, biztosan nem hal meg”, „az orvosa tehet mindenről” hangzik el nagyon gyakran.
Előfordul ebben az időszakban, hogy a gyászoló a halott jelenlétét érzékeli, akusztikus vagy vizuális hallucinációi vannak (hallja a halott légzését, látni véli az utcán).

Tudni kell, hogy ezek természetes jelenségek a gyásznak ebben a szakaszában. Sokszor nem mer a gyászoló erről beszélni, fél, hogy őrültnek tartják majd. Ezért még a megőrüléstől való félelem is nehezíti a helyzetét.
Ebben az időszakban a gyászoló visszahúzódik, döntésképtelen máskor, pedig a gyors döntések jellemzik. Ellentétes érzései vannak, vágyik az elhunyttal való együttlétre, de kerüli a temetőt.
Előfordul, hogy kialakul a belső párbeszéd az elhunyttal, és a halott gyakran megjelenik a gyászoló álmaiban.
Testi tünetek is jelentkezhetnek: étvágytalanság, álmatlanság, mellkasi szorítás, szájszárazság, gyengeség, szédülés, és még sok minden más. Gyakran tapasztalja magán a gyászoló azokat a betegség-tüneteket, amelyek az elhunyt életének utolsó szakaszát jellemezték.

Idővel a fájdalmas gondolatok helyett egyre több szép emlék kerül elő. Elkezdődik a megváltoztathatatlan racionális elfogadása. A gyászolóban erősödik az érzés, hogy mégis képes lesz megbirkózni a helyzettel. Ezekre a hónapokra a hullámzó érzések jellemzőek. Az évfordulók, az ünnepek (névnap, születésnap, karácsony) újra felerősíthetik a gyászoló fájdalmát.
Végül kialakul az új egyensúlyi állapot, a gyászoló gondolatai a jövő tervei felé fordulnak, kialakítja azt az életformát, amely az elhunyt nélkül is képes működni.
Ezzel a normál gyász folyamata lezárul…

Előfordulhat elhúzódó, szövődményes, betegséget okozó gyászfolyamat is, de ez már az orvosok gyógykezelését igényli.


 

 

Dr. Polcz Alaine

19 évesen, a háború alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben.

Polcz Alaine pályájának kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki. Több mint ötven éve foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel. Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Mindent megtett azért, hogy a kicsik végstádiumukban hazakerülhessenek, és otthonukban, szüleik és játékaik között lehessenek. Könnyebb volt így meghalniuk. A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az ő nevéhez fűződik.
Főbb művei:

·        Bábjáték és pszichológia (1966)

·        Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)

·        A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)

·        A halál iskolája (1989)

·        Asszony a fronton, dokumentumregény (1991)

·        Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)

·        Macskaregény (1995)

·        Éjjeli lámpa (1996)

·        Ideje a meghalásnak (1998)

·        Főzzünk örömmel! (1998)

·        Világjáték (1999)

·        Az életed, Bíró Berta (2000)

·        Leányregény (2000)

·        Gyászban lenni (2000)

·        Élet és halál titkai (2001)

 

 

 

http://www.lelkititkaink.hu/polcz_alaine_gyasz.html

 

 


 

 

Könyv és film

 

 

A Hullám – könyv és film ugyanarról a megtörtént eseményről

 

 

Az ötödik napon le kellett állítani1967-ben egy kaliforniai történelemtanár, Ron Jones kísérletet vezényelt le a Palo Altó-i Cubberley Gimnázium egyik osztályával. A nemzeti szocializmusról tartott előadása során az egyik diákja olyan kérdéseket vetett fel, amelyekre nem tudott válaszolni: „Hogy volt képes a német nép ignorálni a zsidó emberek lemészárlását? Hogy voltak képesek a városlakók, vasutasok, tanárok, doktorok azt állítani, hogy semmit se tudnak a koncentrációs táborokról és a tömeges mészárlásokról? Hogy tudták azt mondani azok az emberek, akiknek a zsidó szomszédjai, sőt barátai voltak, hogy nem voltak ott, amikor ezek a dolgok történetek?”

  
Jones válasz helyett egy kísérletbe kezdett a diákjaival. Létrehozott egy szigorú szabályokra épülő rezsimet az osztályban, amely korlátozta a tanulók szabadságát és egységbe tömörítette őket. A mozgalomnak a Harmadik hullám nevet adta. A diákok örömmel vállalták a feladattal járó elkötelezettséget. A kísérlet, amely eredetileg csak egy napig tartott volna, hamarosan az egész iskolában teret hódított. A kívülállókat kiközösítették, a tagok elkezdtek kémkedni egymás után, s azokat a diákokat, akik megtagadták a részvételt, megverték. Az ötödik napon Ron Jones kénytelen volt leállítani a mozgalmat.


Ezt a döbbenetes eredménnyel záródott kísérletet dolgozza fel a most moziba kerülő A Hullám című film, amely egy újabb csavart tesz a történetbe: az amerikai kisvárosi miliőből átteszi azt a ma Németországába. A gimnázium tanára itt alakít ki egy mikrofasizmust. A film németországi sikerére jellemző, hogy a bemutató hétvégéjén már a film a költségvetésének több mint felét visszahozta.   

A történetet egyébként először 1972-ben maga a kísérletvezető írta meg Harmadik Hullám címmel, ebből tévéfilm is készült 1981-ben. E film alapján készült el Todd Strasser A Hullám című ifjúsági regénye, amely néhány hete jelent meg magyarul.

A szerző a nyolcvanas évek elején lépésről lépésre leírja azt, hogy fog a Magyar Gárda megalakulni 2007-ben  – von párhuzamot a mai magyar politikával Láng András, a könyv fordítója. Strasser pontosan megfogalmazza azokat a jegyeket, identifikációs eszközöket – köszöntés, egyenruha, logó, jelmondatok -, amelyek a Magyar Gárda, vagy egy ahhoz hasonló szerveződés létrejöttéhez szükségesek. Láng a FigyelőNetnek kifejtette, hogy a kísérletben elhangzó jelmondatok szinte szóról szóra megegyeznek a Magyar Gárda jelmondataival.

Téríteni kezdenekNagyon jellemző az ilyen típusú szervezetekre a többiek először kedves, majd később erőteljes, még később erőszakos verbuválása a mozgalomba. A gárdához hasonló szervezetek, valamint a valamikori Nemzetiszocialista Párt, vagy a Hitlerjugend fontos ismérve volt az a fajta elitista életérzés, amely alapján kirekesztik a mozgalmon kívül állókat. Akárcsak a Hullám tagjai.

 
Láng a fordítás során többször beszélt Tod Strasserrel, aki saját elmondása alapján nem tett hozzá és nem ferdített el semmit az eredeti 1969-es kísérletből. Persze a regény egy irodalmi alkotás, dramaturgiailag Strasser egy kicsit besegített, hogy gördülékenyebb legyen a történet. A könyv fordítója elismeri, hogy az amerikai ifjúsági regénynek megírt történet irodalmilag egy kissé elnagyolt, főleg ami a regény zárását illeti, de maga a sztori kárpótolja az olvasót.

A Hullám című film viszont kiváló feldolgozás. Természetesen itt is élt a rendező a filmes dramaturgia eszköztárával, de ez még jobban megerősíti a sztori mondanivalóját. Hátborzongatóan életszerű szereplőket találtak a diákok megformálására, és a „vezér”, a tanár szerepére is. 

Kezdetben minden rendben

Megdöbbentő, hogy a kísérlet kezdetben milyen látványosan pozitív irányba mozdította el az osztály életét. A diákok, akik rendetlen, elkényeztetett középosztálybeli német gyerekek, egyszerre csak elkezdenek viselkedni. Felállnak, ha felszólítja a tanár őket, tisztességesen válaszolnak. Olyanfajta motiváltság üti fel a fejét, aminek eredményeképp elkezdenek jobban tanulni, részt vesznek a közösségi életben, a sportolók jobb eredményeket érnek el. Kialakul a csapatszellem. Az ember a filmet nézve (vagy a könyvet olvasva) azon kezd gondolkodni, mi ebben a rossz. Pedagógusok álma egy ilyen osztályközösség.

Ezek a pozitív folyamatok egy ponton azonban nagyon rossz felé fordulnak. Láng szerint a fordulat ott következik be, amikor a Hullám tagjai elkezdik magukat magasabb rendűnek érezni a többieknél. Elkezdik lenézni az általuk gyávának minősített társaikat, akik nem hajlandók csatlakozni a mozgalomhoz. Először kevésbé, aztán egyre erőszakosabban „téríteni” kezdenek a hullámosok. Egy idő után ez a dolog elszabadul, és nemcsak a diákokban, hanem a tanárban is. Megtetszik neki a vezérszerep, kicsúszik a kezéből az irányítás. Végül az ő fejét is „víz alá kell tartaniuk” egyes diákoknak és a feleségének, hogy visszatérjen a realitásokhoz.

A könyv végén minden jóra fordul, a diákok megértik, hogy a kísérlet áldozatául estek, mindenki szépen hazamegy, az élet megy tovább. A film tragédiába fordul, elviszik a tanárt, aki a rendőrautóban döbben rá, hogy mit tett, majd belenéz a kamerába. A tekintete azt sugallja: mindez bárkivel, bármikor megeshet.

A Hullám (die welle)

Színes, német dráma, 108 perc, gyártó: Constantin Film, rendező: Dennis Gansel, forgatókönyv: Dennis Gansel, Peter Thorwarth, operatőr: Torsten Breuer, vágó: Ueli Christen, zene: Heiko Maile, főszereplők: Jürgen Vogel, Frederick Lau, Max Riemelt, Jennifer Ulrich, Christiane Paul, forgalmazza: SPI International

A Hullám című regény megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában.

 

Erős Ferenc szociálpszichológus

Októberben mutatják be a hazai mozik a Hullám című filmet, amely egy gimnáziumi tanár szokatlan tanítási módszerét mutatja be. Az igaz történet alapján elkészült filmben a diákok a nácizmus létrejöttét tanulják, és a saját bőrükön tapasztalják meg az önkényuralom kialakulását és működését. Ron Jones eredeti, 1967-es kísérletében a Hullám nevű mozgalomhoz majdnem mindenki önként csatlakozik, és lesz odaadó híve az „eszmének”.

A mozgalom végül önálló életre kel és ez szörnyű következményekkel jár. Öt nap után le kellett állítani. Jegyzi a szociálpszichológia ezt a kísérletet?

Mindannyiunkban ott van egy „kis Eichmann” (fotó: Gáti András-FN)
Ron Jones középiskolai tanár kísérlete nem volt igazán profi szociálpszichológiai kísérlet, inkább Tod Strasser regénye nyomán vált ismertté, ebből készült a film is. Ugyanakkor a hatvanas években számos hasonló kísérletet végeztek, főleg Amerikában a „profi” szociálpszichológusok is. Néhány éve mutatták be például A kísérlet című német filmet, amely Philip Zimbardo 1971-es „börtönkísérletét” dolgozta fel, persze erősen dramatizálva. Az eredeti kísérletben önként jelentkező egyetemistákat véletlenszerűen rabokra és börtönőrökre osztották. Hat nap után le kellett állítani ezt a kísérletet, mert a játékbörtön őreiből a társaikkal kegyetlenkedő rabtartók, a rabokból pedig engedelmes, dehumanizált gépek lettek, akiket csak a saját túlélésük foglalkoztatott. Ez volt ez egyik ilyen paradigmatikus, egyszersmind hátborzongtató eredménnyel zárult kísérlet, amit ebben az időben végeztek.
 
Egy másik Stanley Milgram áramütéses kísérlete...

 

Igen. Milgram kísérlete korábban zajlott, 1967-ben, a Hullámmal egy időben.  Itt azt mondták az újsághirdetésben toborzott kísérleti személyeknek, hogy egy tanulási folyamatban ők fogják játszani a tanár szerepét. A mellettük lévő fülkében, elektromos huzalokkal ellátott székben ült valaki, akinek különböző feladatokat kellett végrehajtani. Ha hibázik, akkor a „tanárnak” az asztalán lévő kapcsolószekrény segítségével áramütésben kellett részesítenie, és minél többször hibázik, annál nagyobb áramütésben. Azt mondták a résztvevőknek, hogy nyugodtan menjenek el, akár a végső határig is, a kísérletvezető magára vállalja a felelősséget. A fülkében ülő „tanuló” által elszenvedett áramütést életszerűen próbálták eljátszani: a szomszéd mindenféle sikolyok, kiáltások, halálhörgések hallatszottak. Az igazi kísérleti személy azt hihette, hogy itt valóságos emberek, valóságos szenvedést élnek át. Milgramék tapasztalat megdöbbentő volt: a teljesen átlagos emberek kétharmada hajlandó volt elmenni a végső határig, tehát addig, amikor azt hihette, hogy megölte a másik, számára ismeretlen embert.

 

Igaza van Hannah Arendtnek, amikor azt mondja, hogy bizonyos körülmények között a leghétköznapibb tisztességes ember is bűnözővé válhat?

 
Arendt könyvet írt a zsidók millióinak haláláért felelős Adolf Eichmann 1962-ben lezajlott peréről. Az Eichmann Jeruzsálemben című könyvének a Tudósítás a Gonosz banalitásáról alcímet adta. Arendt a legbanálisabb embernek, egy teljesen jelentéktelen hivatalnoknak írja le Eichmannt, aki, ha nem kerül bele a háborús gépezetbe, akkor hivatalnokként, aktakukacként tengette volna életét. De úgy hozta a történelem, hogy olyan pozícióba került, amelyben milliók sorsáról döntött, felettesei utasításának engedelmeskedve. Eichmann egész védekezési stratégiája a „Parancsra tettem” önigazoló ideológiára épült.

Együtt fogok a tömeggel dönteni, ha nagy a nyomás  (fotó: Gáti András-FN)Eichmann is, és a Milgram- illetve Zimbardo-kísérlet alanyai is valamilyen tekintélynek akartak megfelelni, annak engedelmeskedni. Jones tanár úr Hullámában is erről volt szó. Miért foglalkoztatta ez annyira a 60-as években a szociálpszichológusokat?

Sok, akkor már Amerikában élő tudós tapasztalta meg a saját bőrén vagy a családján keresztül a nácizmus tombolását. Egyrészt, nyilván ennek működését, kialakulását próbálták megérteni ezekkel a vizsgálatokkal. Eme szociálpszichológusok szerint mindannyiunkban ott van egy „kis Eichmann”, aki, ha a körülmények úgy alakulnak, akkor leggonoszabb cselekedetekre is képes, ha ezt megparancsolják neki. Másrészt ezek a kísérletek akkor készültek, amikor Amerika erős morális válságot élt át a vietnami háború következtében. Olyan dolgokra derült fény, mint a My Lai nevű faluban történt mészárlás. Egy amerikai tiszt, Calley hadnagy, azt gondolta, hogy a faluban a csecsemőktől az asszonyokig és öregekig mindenki a Vietkong partizánokhoz tartozik, és elrendelte a falu teljes kiirtását. Az amerikai sajtó valahogy kiszimatolta ezt az esetet, és nyilvánosságra hozta. Óriási felháborodást okozott mindez a közvéleményben, nagyban hozzájárult a háború befejezéséhez is. Olyan morális megrázkódtatást okozott Amerikának, amire korábban nem is nagyon volt példa. Ha Amerika a szabadságot és a demokráciát védi, és elítéli a tömeggyilkosokat (a náci és a sztálini terrort egyaránt), akkor milyen alapon követ el hasonló cselekedeteket – tették fel sokan a kérdést. Ez egyébként ma is nagyon aktuális, amikor nagy kérdésként merül fel, hogy szeptember 11-e után milyen messze lehet elmenni a kínzásokban, a megtorlásokban.

 
Mi az oka, hogy belemegyünk ilyen helyzetekbe, hogy gazemberekké válhatunk bizonyos szituációkban? A tekintélytisztelet, a normakövetés, a konformizmus?

Solomon Asch már az 50-es években elvégezte azt a kísérletet, amelyben vonalak hosszúságát kellett megbecsülni a résztvevőknek. Három különböző hosszúságú vonalból kellett kiválasztani azt, amelyik egy másik lapon lévő vonallal azonos hosszúságú. Ezt mindenki a saját szemével könnyen meg tudja ítélni. Ha azonban öten, tízen azt mondják, hogy nem az a vonal az azonos hosszúságú, amit én annak vélek, hanem egy másik, akkor én is azt fogom mondani. Hogy mit hiszek igazából, az más kérdés, de együtt fogok a tömeggel dönteni, ha nagy a nyomás. Minden ember szeretne megfelelni a csoportnormáknak. Sok olyan kísérlet is volt, amikor különböző előítéleteket, sztereotípiákat vizsgáltak. Azt, hogy mennyire a csoportnyomásnak teszünk eleget, amikor csoportokat, személyeket negatív jelzőkkel látunk el.

Ma is vannak ilyen kísérletek?

A Zimbardo-, Milgram-kísérletek és a hasonlók sok etikai kérdést vetnek fel. Mennyire lehet átverni a kísérleti személyt? A Milgram-kísérletre jelentkezőknek azt mondták, hogy itt egy tanulási feladatot kell végrehajtani egy másik kísérleti személlyel. Tehát becsapták a jelentkezőket. Utána persze elmondják miről volt szó, az illető meg elgondolkodhat, hogy vajon tényleg megölte volna-e a másikat „éles” helyzetben. Vagy tényleg bántalmazná-e a rabokat Zimbardo „őre”, ha valódi rabtartó lenne? Ma persze ilyen kísérleteket aligha lehetne végezni, mert személyiségi jogokat sértene. A kísérleti személy „átverése” – még ha a tudomány érdekeit szolgálja is – nem igazán etikus; a pszichológusnak, csakúgy, mint az orvosnak, tájékoztatnia kell „kliensét” a beavatkozás módszereiről és következményeiről.

Meg tudják az eddigi tapasztalatok alapján magyarázni, hogy miért lehet például az, hogy egy átlagos amerikai középiskola diákjainak döntő része nem csak elfogadta, hanem lelkesen és aktívan támogatta a modell-tekintélyuralmi rendszert, a Hullámot? 

Jelenet A Hullám című filmből Az ilyen kezdeményezéseket én nem annyira egzakt tudományos, hanem inkább modellkísérletnek nevezném. Társadalmi helyzeteket próbálnak modellezni.  Hogy a résztvevők pontosan hány százaléka engedelmeskedik a parancsoknak, az vitatható. Megcsinálhatok egy másik kísérletet, és más eredményt fog adni. Zimbardo, Milgram kísérleteit sokan megismételték, számos kísérletben cáfolták vagy legalábbis kétségbe vonták az eredeti kísérletek eredményeit. Mindazonáltal ezek a kísérletek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy beinduljanak a gondolkodásunk. A Magyar Gárda, és más hasonló példák ma is jól mutatják, hogyan lehet az embereket belesodorni ilyen dolgokba pusztán csak szavakkal, demagógiával, hazugságokkal, féligazságokkal.

 
Elliot Aronsonnak – amellett, hogy hamarosan újra kiadják magyarul a Társas lény című alapművét - most fog megjelenni egy új könyve, amelynek a címe: Hibák történtek, de nem én tehetek róluk. A szerző szerint szeretjük azt hinni, hogy a hiba, a bűn, a vétek, tőlünk független dolog. A „mi nem tehetünk róla, mossuk kezeinket” mentalitást a különböző politikai döntések és a mindennapi élet kisebb döntései kapcsán is vizsgálja a szerző. Szerinte ez a hozzáállás oda vezethető vissza, hogy alapvető szükségletünk a magunkról alkotott pozitív kép fenntartása. „Én jó ember vagyok, ha valakivel szemben elkövettem valamilyen rosszat, akkor az meg is érdemli.” Ezt nevezzük kognitív disszonanciának. Ha valami olyat állítok vagy teszek, ami ellenkezik a saját meggyőződésemmel, akkor azt is be kell építenem az önmagamról alkotott jó ember-képbe. Ilyenkor az áldozatot hibáztatom. Az előítéleteknek is sokszor ez az alapja.

 

FigyelőNet

(A filmre és a könyvre vonatkozó részletek a FigyelőNeten megjelent két cikkből.)

 

      

 

 

Juhani Nagy János Nevető kislexikona

 

 

N

 

 

NAGY ELÁN                                    az első sztahanovista, aki a hatalmas lendülettel fogott neki a munkának

NAPÉJEGYENLŐSÉG                     csillagászati alapegyenlet

NAPTÁR                                          költöző méhek idény jellegű szálláshelye

NEGYEDSZÁZADOS                       gránátvetést oktató katonatiszt az éles gyakorlatot követően

NEMZETKÖZI                                 diplomatagyerekek délutáni felügyelete

NIMBUSZ                                        kivételes, megdicsőült személyiségeknek fenntartott járat

NIMRÓD                                         angol szó magyar fonetika szerinti átírása, jelentése: vadászösvény

NOTABILITÁS                                a Dunaferr focikapusa (Nota) éjjeliedényt süllyeszt a föld alá

NORMANN                                      északi ember

NORTON                                         északi vizekben élő tonhal

NORTON COMMANDER               az ilyen halakra specializálódott halászhajó kapitánya

NORVÉG                                         északi vég

NUMIZMATIKA                              a matematika egyik válfaja; olyan számításokkal foglalkozik, amelyekben csak régi pénzérméken feltüntetett értékek szerepelnek

NUNCIUS                                        apácákkal behatóan foglalkozó egyházi méltóság

 

NY

 

 

NYAKLÓ                                         1. a csernobili katasztrófa előre nem látott géntorzulásokat előidéző hatása következtében született, csak nyakból álló, járni képtelen haszonállat
2. ló és zsiráf kombináció

NYÁRI ZÁPOR                                rövid ideig tartó, romlott tojásgranulátumból álló mennyei áldás

NYEREMÉNY                                  (szláv kesergő): már nincs esély

NYERGES VONTATÓ                     szénásszekér elé fogott felszerszámozott ló

NYET-WORK                                   orosz számítógép-hálózat

NYIRKOS                                        hajnali harmatos fűben hentergő hímnemű birka

 

 

O

OBLIGÁT                                        védmű az Ob mellékfolyója, az Obli mentén

OKOSTOJÁS                                   befúrja magát legalulra, nehogy hazavigyék rántottának

OLAJTEKNŐ                                   rendkívül szennyezett tavon közlekedő rozoga kishajó

OLAJSZÁRMAZÉK                        kuvaiti úri gyerek

OLTÁRI                                           a templom elülső traktusában felállított szent helyen lezajló hihetetlen esemény

OLVASZTÁR                                   1. a Kohászok sztárjátékosa
2. a legmenőbb sztahanovista vasöntödei munkás

OPERÁCIÓ                                      áriákkal tarkított zeneműben rejlő logikai összefüggés

OPTIMISTA                                     Trabantos vonóhoroggal

ORGANIGRAM                               a szervezetek egymáshoz viszonyított súlyának mérésénél használt mértékegység

ORGAZDA                                       szexuális kéjérzéssel illegálisan kereskedő vállalkozó

ORI-GAMI                                       kielégüléssel járó játékocska

OSZTÓKÖRZŐ                                egy szakasz több részre való feldarabolására ügyelő személy

 

Ó

 

ÓRIÁS-MŰLESIKLÁS                    titánok síbajnoksága

ÓSZERES                                         középkori drogkereskedő

 

 

Ö

 

ÖNGYÚJTÓ                                     tüntetéseken magát benzinnel leöntő és lángra lobbantó személy

ÖRMÉNY TERRARISTA                 hüllőellenes kaukázusi népcsoport, akik szerint a parlamenti képviselők is csak vérszívó piócák

ÖSSZBENYOMÁS                           egy életút végén gondosan számba vett lerészegedések listája

ÖSSZEKÖTTETÉS ALAPÚ
KOMMUNIKÁCIÓ                         
elbeszélgetés a protekció lehetőségeiről

ÖTVENHATOS FELKELŐ              ébresztik az 55-ös cella lakójának szomszédját

 

Ő

 

ŐRGRÓF                                         jelenleg portásként dolgozó lecsúszott arisztokrata

ŐSBEMUTATÓ                                dinoszauruszok főszereplésével megtartott színházi előadás

ŐSZBECSAVARODOTT                  fehér hajú őrült

 

 

 

 

 

infó  X. évfolyam, október havi információs kiadvány.                                 No. 109.

 

Lezárva: 2008. október 1-én, Debrecen.

"Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat

e-mail: debrecen27@sos505.hu                                                                 Rénes László  â

www.debreceni-lstsz.hu

Támogató: NCA Északalföldi Regionális Kollégiuma